#28- MÁSODIK rész: A zenész valójában egy storyteller

28- Nagao Haruka – MÁSODIK rész

[00:49:29] Yanagisawa: Értem. Tehát akkor mindig egy ilyen kis kívülállóként úgy gondolja, hogy egy ilyen outsider, ezt gyakran mondom a vendégekkel kapcsolatban, mert ez mindenkinek valahol felmerül ez az outsiderség, tehát hogy valamilyen szinten más, egy kicsit kívülálló, másképp gondolkodik és a többi, de hogy akkor Japánban, Japánként, amikor klasszikus zenét játszott, akkor úgy gondolta, hogy mégis csak ez egy másolat, tehát egy ilyen [00:50:00] kis outsiderként.

[00:50:01] Yanagisawa: Hát én most itt Japánban klasszikus zenét játszom, de aztán, amikor eljött Európába és befogadták, tehát az európai Nem is csak a közönség, hanem a művész közönség is elfogadta ön, akkor már ez a komplexusa megszűnt, és teljesen saját magáénak érzi a klasszikus, a nyugata európai klasszikus zenét. Hogy mit szeretne ön így ezáltal közvetíteni a hegedű játékával?

[00:50:37] Yanagisawa: Tehát az ön előadása az, miben más, vagy pedig mi a célja, mit szeretne a hallgatóságának továbbadni?

[00:50:53] Haruka: Szerintem a legfontosabb dolog [00:51:00] a zeneszerző üzenetének az átadása. Én mindig gondolom, mi a hangszeren keresztül. storry tellerek vagyunk.

[00:51:18] Yanagisawa: Tehát akkor, hogy a zeneszerző mit akar tulajdonképpen ezzel a darabbal kifejezni.

[00:51:27] Yanagisawa: Tehát ön, japánként, és mondjuk egy helyi, mondjuk magyar, vagy bármelyik más európai országból lévő zenész, amikor például egy ilyen darabra készülnek, gyakorolnak, akkor nincsen olyan, hogy ön másra gondol, mást lát, [00:52:00] mást hall ki abból a darabból, mint mondjuk az európai társai?

[00:52:08] Haruka: nem érzem. Szerintem a klasszikus zeneinek van a általános szabályok, és ezt mindenki ugyanolyan megtanultak, szóval nem érzem valami más.

[00:52:32] Yanagisawa: Akkor úgy kérdezem, hogy például  van a Kabuki Színház, És a kabuki színház is, hát igen, csak szigorú szabályok között kell előadni egy darabot.

[00:52:51] Yanagisawa: Tradicionális az egész, tehát ezzel csak azt akarom mondani, hogy  egy színész, egy európai színész, meg egy európai darabnál az van, [00:53:00] hogy van egy darab, le van írva  a szöveg, és a színész azt úgy formálja meg, vagy a rendező is akár, hogy azt ő gondolja, tehát hogy ő mit lát ki belőle, mit hall ki belőle, mire szeretné jobban a hangsúlyt fektetni, tehát éppen ezért nagyon sokféle változatban lehet ezt előadni.

[00:53:23] Yanagisawa: Na most egy kabuki darabnál  az van, hogy hiába gondolja a kabuki színész, vagy hát itt még nagyobb érzést kellene ebbe belevinni, vagy bármi, nem igazán teheti meg, mert ott van, hogy az elődők is ebben a helyzetben, ezen a ponton ilyen mozdulatot tettek, ezt csinálták, és neki is tulajdonképpen ezt kell ismételnie.

[00:53:54] Yanagisawa: Majd visszatérek azért erre, hogy most már  a kabukiban is vannak újítások és a többi, [00:54:00] de én ezt a példát csak azért mondom, hogy ez a zenében, tehát egy zene darabnál is, én gondolom, az van, hogy hát már nagyon sok ezren játszották ön előtt és azt a darabot, hogy amikor ön hozzááll, nekilát, a feldolgozásának, akkor ön mire helyezi a hangsúlyt?

[00:54:26] Yanagisawa: Tehát én értem, hogy oda van írva, hogy nem tudom, andante, meg oda van írva, hogy hogyan kell, tehát  milyen erővel kell játszani és a többi, de hogy például, hogy ez a zeneszerző, amikor azt írta, kinek írta, miért írta, milyen lelki állapotban írta, és a többi, és a többi, tehát ilyeneket is kikeres utána néz, vagy hogyan készül fel?

[00:54:55] Haruka: Igen, természetesen utána nézek, [00:55:00] és ennél ez a legfontosabb dolog, nekem nagyon fontos, mit gondolt a zeneszerző, és mit akart átadni nekünk a zeneszerző. Szóval keresek információt, például minden korszaknak megvan a maga tónusa, vagy tanulhatunk ugyanazon zeneszerző más darabból [00:56:00] hasonló szituációt, vagy ha megismerünk a zeneszerzőnek az életet,

[00:56:19] Érezhetjük a zenei világát is. Ez csak imagináció, de úgy építem fel a darabot.

[00:56:37] Yanagisawa: Értem. Ezzel kapcsolatban most tényleg ez az utolsó kérdésem, hogy az ön esetében, most már, hogy Európában él, és Európában tevékenykedik, koncertezik. Már fontosabb az érzelem, tehát az [00:57:00] előadás módban, mint a technika.

[00:57:02] Yanagisawa: Tehát azt, pont amit az imént mondott, hogy  az imagination, tehát az elképzelés. Ha ott például ön technikailag nem tud megoldani valamit, de abban ön egy nagy olyan érzést szeretne átadni, akkor akár... Akkor is belevág, ha mondjuk technikailag még nem tartja magát arra. Nem is az, hogy alkalmasnak, csak hogy elegendőnek, tehát nem úgy gondolja, hogy na, ez most perfekt, amit csinálok.

Tehát hogy fontosabb önél, egy koncertnél, hogy ön azt technikailag százszázalékig tökéletesen adja át, vagy pedig inkább az, hogy technikailag nem volt olyan jó, de beleadtam az érzelmeimet.

[00:57:56] Haruka: Ez sokkal fontosabb nekem most. [00:58:00] Mindig így próbálok előadni, hogy koncert után úgy érzem, hogy beleadtam mindent. És például, amikor díjat kaptam, nagyon tökéletesen eljátszottam, de valami kicsit üres volt bennem. Vagy voltak olyan alkalom is, amikor utána kicsit szomorú voltam, hát nem tudtam előadni, amit akartam.

[00:58:43] Haruka: Tedig tökéletesen, hibátlanul játszottam, de ez nem lényeg egy zenének. És most szerencsére nagyon [00:59:00] sok mindent megtanultam technikailag, és ezért majdnem minden szituációban vannak megoldásaim, nem ér meglepetés. [00:59:16] Haruka: és még fiatal vagyok, de hogy nekem nincs elég technika, vagy valami ilyesmit eddig meg nem éreztem. De most sokkal fontosabb a zene, mint a technika.

[00:59:48] Yanagisawa: Értem. Azt szeretném megkérdezni egy kicsit más felé evezve, a komolyzenén kívül, ön milyen zenét hallgat még?

[01:00:03] Yanagisawa: Mi az, ami érdekli? Mi az, amiben, relaxálni tud, vagy fel tud oldódni? Milyen zenéket szokott hallgatni?

[01:00:17] Haruka: szeretem az opérát, balettzenét, vagy szimfoniakát is hallgatom, de néha hallgatok régi japan

[01:00:30] Yanagisawa: popzenét. ? A nyolcanas évek popzenéje például, egyébként most reneszánszát éli, ezt nem tudtam, tudta-e?  És milyen stílus áll önhöz közel? mi az, amit szeret. Jazz pl.?

[01:01:29] Haruka: Ja, hát jazz, akkor könnyű jazzt szeretem.

[01:01:46] Yanagisawa: És akkor ezt is a klasszikus fülével hallgatja?

[01:01:56] Yanagisawa: Tehát vannak olyan részek, hogy  [01:02:00] ezt csak egy ilyen zenész hallja ki, vagy nem figyel oda és nem koncentrál rá, csak úgy elmegy a füle mellett és hallgatja.

[01:02:17] Haruka: igen, relaxszálhatok.

[01:02:23] Yanagisawa: Mit ajánl vagy ön, hogyan gondolja, hogy hogyan kellene japán zenét hallgatni? Mármint itt nem a popra gondolok, hanem minden ami japán zene. Tehát mondjuk egy koto, egy shamisen, egy bármi.

[01:02:49] Yanagisawa: Mert hogy annyira más, legalábbis nekem, az én fülemnek, Ezt most arra mondom, hogy én nem vagyok zenész, [01:03:00] csak , aki az európai zenén nevelkedett, ahhoz simul az ember füle. Nekem megmondom őszintén, például itt az új évi időszakban szoktak  ilyen hagyományos japán zenét a boltokban játszani, és amikor  az ember bemegy, és akkor ez a dallam, tehát amikor az ember úgy megszokná, akkor véletlen sem az a dallam jön oda, hanem valami más. Tehát hogy miért? Tehát hogy mintha úgy elcsúszna az egész. Tehát nekem így hallatszik. Most tényleg, én hogy mondjam, tehát nem akarok ezzel senkit [01:04:00] megbántani, ez az én saját véleményem, de másoktól is hallottam már egyébként.

[01:04:04] Yanagisawa: Aki az európai zenén nevelkedett, annak másképp kell hozzáállni ehhez a zenéhez. És ezzel én nem a japán zenét akarom minősíteni, hanem csak magamat, hogy hogyan kell hozzáállnom, hogy én ezt tudjam élvezni.

[01:04:28] Haruka: Mert a klasszikus zenének van szép intonációja igen, és ahhoz képest, a japán zene kicsit hamis.

[01:04:46] Haruka: Szerintem nincs szabály a japán zene hallgatására se. Nem kell erőltetni.

[01:05:00] Yanagisawa: és... Tehát akkor ezt is csak úgy hagyni kell, hogy elmenjen az ember füle mellett, ?

[01:05:05] Haruka: Igen, szerintem igen, és ezt lehet élvezni, vagy lehet meglepődni.

[01:05:15] Yanagisawa: Én arra lettem volna kíváncsi, hogy van-e esetleg valami, háttértudás, vagy van valami olyan módszer, hogy jakkor egészen másképp hangzik talán.

[01:05:36] Yanagisawa: De akkor ezek szerint nincs. Rengeteg koncertje van rengeteg versenyen vesz részt. És bizonyára már olyan más művészekkel is koncertezett [01:06:00] együtt, akik az ön példaképei vagy akikre felnéz. Mennyire izgul így egy ilyen koncerten, koncert előtt?

[01:06:21] Haruka: De nagyon szeretek valaki másokkal játszani, így nem izgulok, amikor másokkal játszom, inkább jobban izgulok, amikor egyedül.

[01:06:35] Yanagisawa: Akkor a szóló, a szóló dolog az, amikor  nagyon izgul. És ezt az izgalmat, ezt hogyan kontrolálja?

[01:06:49] Haruka: amikor kezdek játszani, akkor már átlépek egy más világba.

[01:06:58] Haruka: Mint zen vagy, [01:07:00] nem tudom, yoga vagy, nem tudom. Nem ott a helyszínen vagyok. Akkor már elfelejtek izgulni.

[01:07:10] Yanagisawa: Akkor előtte izgul egy kicsit, de ahogy kilép a színpadra, akkor belép ebbe a saját világába, és akkor már ott nem is látja, hogy mennyien vannak, kik vannak, hanem akkor tényleg már csak a játéknak él.

[01:07:27] Yanagisawa: Erre egyébként van valami technika? Mert rengeteg ember van, aki küzd azzal, hogy  az emberek előtt beszélni például, és annyira izgul, hogy ezt nagyon nehezen tudja kontrollálni. Ez csak azért kérdezem, hogy van-e esetleg valami technika, amit ajánlana? Hogy mondjuk gyerekkorában például mit csinált?

[01:07:54] Yanagisawa: Gyerekkorában izgult, jobban nem?

[01:07:57] Haruka: Akkor sem.[01:08:00]

[01:08:01] Haruka: Szerintem először izgultam, az talán...

[01:08:11] Haruka: Talán tizennyolc éves voltam. Amikor nagy versenyt megnyertem, az után.

[01:08:19] Yanagisawa: Utána izgult. Nem előtte, hanem utána. De miért utána izgult? Akkor már miért izgult?

[01:08:27] Haruka: Nem tudom, mert talán én is gondoltam, hogy mindenki úgy lát engem, hogy ő megnyerte ezt a versenyt.

[01:08:46] Yanagisawa: Hogy ön meg akart felelni már annak az elvárásnak, hogy a többiek azt mondják, vagy azt látják, hogy na ez az ember, aki ezt a versenyt megnyerte, [01:09:00] , ha jól értem?

[01:09:02] Haruka: igen. Talán ez a nyomás volt.

[01:09:04] Yanagisawa: Tehát ez egy nyomás volt inkább, mint lámpaláz, vagy az izgulás, ami inkább  előtte szokott jelentkezni. Voltak esetleg így emlékezetes koncertek, vagy fellépések, amire szívesen emlékszik? Vagy netalántán volt-e valami olyan, amikor történt valami olyan baki, vagy bármi, amit jobb lenne kitörölni az emlékezetéből?

[01:09:41] Haruka: Olyan olyan nincs, de sok jó koncert volt, Jó emlékem van. Például hát egyet mondok, a 2018-ban, amikor a Magyar Állami Operaház [01:10:00] turnézott New Yorkban, volt szerencsém a hegedű verseny szólót játszani a Carnegie Hall-ban. A Carnegie Hallban, tényleg mindenki akar játszani, de nem mindenki jut el oda.

[01:10:20] Haruka: És olyan helyszínen tudtam játszani szólistaként. A helyszín és aurája nagyon különleges volt, és mivel Magyar Állami Operaház turné, szóval... És a kollégáimmal együtt tudtam játszani, ez nagyon-nagyon csodálatos élmény volt. És ráadásul, az akkori koncertmester, most a férjem.

[01:10:56] Yanagisawa: Már sokat beszéltünk arról, hogy hogyan kell zenélni, gyakorlás, és a többi, és a többi, de hogyha megpróbálná összefoglalni vagy megnevezni, hogy önnek, az ön fejében mit jelent a zene?

[01:11:26] Yanagisawa: Mi a zene?

[01:11:31] Haruka: Nagyon nehéz.

[01:11:31] Yanagisawa: nehéz, igen persze. Gyakorol mindennap, tehát benne van az élete, az életének egy része, jó ezen felül, de hogy mit adott önnek a zene, amit esetleg nem kapott volna meg, ha nem zenél?

[01:12:02] Haruka: Szerintem a zene, nekem varázslatos,

[01:12:11] Haruka: akár játszom, akár zenét hallgatok, egy másik világba mehetek.

[01:12:25] Yanagisawa: Tehát a zene az egy másik világ. És a múltkor említette, amikor beszélgettünk, hogy vonókészítést is tanult, meg hogy eredetileg  hegedűt szeretett volna készíteni. Szóval azért nem mindenki, tehát nem minden hegedű művész akar vonót készíteni, meg hegedűt készíteni, és tulajdonképpen ez az előző kérdésem is, tehát hogy önnek mit jelent a zene, hogy ez is egy kicsit erre irányult, miért akart [01:13:00] eredetileg hegedűt készíteni?

[01:13:02] Yanagisawa: Miért jó az, hogyha most ön például egy hegedűt készít, vagy most  a vonót, egyébként elkészült a vonó?

[01:13:28] Haruka: Igen, a hegedűsök a hegedűt nem javíthatják, vagy nem készítenek saját hangszert, ez normalis, és elmegyünk a hangszerészhez, és javítást, vagy beállítást kérünk, de nekem kicsit ez mindig szomorú volt, hogy nagyon [01:14:00] keveset tudok a hegedűről. Persze, hegedű felépítését ismerem.

[01:14:12] Haruka: De a hegedű a partnerem. Mindig szerettem volna többet megtudni a hegedőről, és akartam meg picit javítani, vagy nem tudom, mint orvos. Ha kicsit más, mint mindig, de nem tudom, mi történt. Kovács Tibor vonót használok, és egy nap elmondtam neki, ezt az érzésemet Tibornak, és...

[01:15:04] Yanagisawa: Felajánlotta, hogy megtanítja a vonókészítésre. És nehéz vonót készíteni?

[01:15:11] Haruka: Nagyon nehéz volt, és minden kézzel dolgozni. Nagyon sokáig tárt, és persze én Budapesten lakom, és egy-kétszer járok, ha mondta, Budapestről Győrbe tanulni, és nagyon-nagyon lassú volt, de mindig nagyon élveztem, egy teljes nap, egy vagy két nap teljesen más, mint csak zenélni. Fát vágok vagy tisztítom, nagyon jó volt, és ez is érdekes érzés volt, mintha varázspálcát készítenék.

Mert  a sajátja lesz, és azt, akkor teljesen meg is ismeri, ez az öné. Ez azért érdekes most, amit mond, nekem az jutott eszembe, hogy  Japánban is nemcsak a hagyományos,

[01:16:41] Yanagisawa: művészeteknél, hanem máskor is, más esetekben is, ez az eggyéválás a tárgyal, amit készítünk. Tehát hogy ez a gondolatmenet, az, hogy megismerjük azt, amivel [01:17:00] dolgozunk, ami az eszközünk arra, hogy valamit kifejezzünk. Gyakran, ami eszembe jut például, hogy a kardkovácsoknál is van egy olyan, hogy ütik a vasat, és az a ritmus, meg a kalapács, meg minden, mint hogyha ők is eggyé  válnának a vassal, és érzik a vasnak a változási folyamatát.

[01:17:34] Yanagisawa: Tehát hogy a testükkel érzik már.  És amit  itt most az imént mondott, hogy vonót készít, és ezzel a hegedülésnek magának, mint egy folyamatnak, vagy mint egy előadásnak a mechanizmusát, tehát mi hogyan működik, én [01:18:00] úgy gondolom, hogy tényleg már a saját testével is érzi, tehát annak a vonónak a rezgését, az már önben is akkor  benne van, és ez nem csak egyszerűen, csak egy vonó.

[01:18:12] Yanagisawa: Ön minek tartja magát, hogy határozza meg, hogy definiálja magát, mert most már tudjuk, hogy vonót is készít, meg  hegedű művész is, meg brácsa művész, hegedű szólista is, és hát itt van ez a koncertmester, illetve hát hogy koncertművész, most nem tudom, melyik a megfelelőbb szó, hogy mit csinál egy koncertmester, mert egy laikus bevallom, én sem tudom, hogy mit csinál egy koncertmester.

[01:18:54] Yanagisawa: És melyik a helyes a koncertmester, vagy a koncertművész?

[01:18:59] Haruka: [01:19:00] A koncertmester.

[01:19:09] Haruka: a koncertmester, mondjuk a legfontosabb vezető a zenékárban, és ugyanolyan fontos vagy, még fontosabb, mint a

[01:19:23] Yanagisawa: karmester. És akkor mi a különbség a karmester és a koncertmester között?

[01:19:28] Haruka: Karmester mindenki előtt áll,

[01:19:32] Yanagisawa: Vezényel.

[01:19:34] Haruka: A koncertmester, a karmestertől kapott zenei információt, a mozgással és előadásmóddal továbbítja a többieknek.

[01:19:53] Yanagisawa: A [01:20:00] kármester önnel beszél, hogy ő hogyan képzeli el, a darabot, és ön továbbítja ezt a zenekarnak.

[01:20:27] Haruka: Kicsit más, karmester mozgással mutatja, milyen a tempó, milyen a mód. És koncertmester ugyan olyan kapok információt, mint többiek, Ha mindenki figyel a koncertmestert, mert mindenki ugyanazt az információt [01:21:00] látja, de kicsit más, hogy megérti az infót. De koncertmester, hogy mondják? Nagyon nehéz.

[01:21:20] Yanagisawa: japánul is mondhatja, gondolja.

Tehát lefordítja az egyes zenész nyelvére, hogy mit mondott  a karmester, ha jól értem.

[01:22:32] Haruka: Igen, kb. így, és a legrosszabb szituációba, például akarmester hibázott vagy valami, akkor mindenki nézi a koncertmestert,

[01:22:50] Yanagisawa: melyik a helyes, mi a jó, mit kell csinálni?

[01:22:55] Haruka: Igen, és akkor mindenki a koncertmestert követi.

Ha úgy nézzük, akkor a vezénylő karmesternek a helyettese, ugyanazt tudnia kell, mint a karmesternek, igaz?

[01:23:52] Yanagisawa: Igen.

[01:23:53] Haruka: Igen. És néha olyan koncert is van, [01:24:00] hogy nincs karmester, akkor... a koncertmester lesz a karmster.

[01:24:20] Yanagisawa: De a koncertmester akkor olyankor hol van?

[01:24:29] Yanagisawa: Tehát akkor középén baloldalt ül, és akkor ő ott figyeli a zenészeket, és ad utasít. Kezével utasításokat ad, vagy mit csinál?

[01:24:49] Haruka: Igen, koncertmester is mindig csak játszik.

Mi kell ahhoz, hogy koncertmester legyen valakiből?

[01:25:14] Yanagisawa: Hogy mindenki rám figyeljen, vagy koncertmesternek jelentkezni kell, vagy ez hogy működik?

[01:25:31] Haruka: Tehát például, ha a zenekarban koncertmesterként dolgozik, akkor van koncertmester próbajáték, és erre jelentkezünk, és meg kell nyerni.

[01:25:47] Yanagisawa: Akkor ön is jelentkezett koncertmesternek, és mi volt az indíttatás, hogy ön koncertmester akar lenni? [01:26:00]

[01:26:02] Haruka: Mondjuk, talán két éves koromban már tudtam, hogy ez akanni.

[01:26:07] Yanagisawa: Ja, igen, igen, kétévesen már megmutatta. Igen, na de ezen túl, mert azért ez egy nagy felelősség, nem?

[01:26:20] Haruka: Igen, de őszintén nem gondoltam zenekarban dolgozni,

[01:26:29] Haruka: 2015-ben jöttem Magyarországon, és 16-ban volt ez a koncertmesteri próbajáték az Operában, és tényleg nem gondoltam zenekárban játszani. De az akkori igazgató már volt koncertemen. [01:27:00] És emlékezett rám, és szólt, hogy egyébként van koncertmesteri próbajáték, és hívott, hogy menjek.

[01:27:17] Yanagisawa: És akkor ön azt mondta, hogy jó persze, megyek.

[01:27:22] Yanagisawa: Igen,

[01:27:22] Haruka: és eddig nem voltam olyan próbajátékon, és csak kíváncsi voltam, milyen a próbajáték, és nem is gondoltam, hogy megnyerem. Úgyis jó élmény lesz, gondoltam megpróbálom.

[01:28:00] Yanagisawa: És akkor tudatosult, hogy hát önt nézik a többiek, és nem önnek kell valakit néznie.

[01:28:08] Yanagisawa: Na most ilyenkor minden egyes zenekarnál ezt a próbajátékot, ahhoz, hogy koncertmester lehessen, meg kell csinálni, vagy egyszer megcsinálja, és akkor különböző zenekarokban már koncertmesterként is működhet. Ez így működik?

[01:28:29] Haruka: Nem, minden zenekarban külön próbajáték van, és például lesz a magyar rádió zenekarban is. Talán sokan jelentkeznek. és például amikor itt volt az operában akkor a mostani férjem is jött a próbajátékra és mindketten megnyertünk.

[01:29:22] Yanagisawa: És akkor ketten voltak koncertmesterek?

[01:29:25] Haruka: Akkor épp hármat vettek fel.

[01:29:27] Yanagisawa:  És akkor kit kell nézni, ha három van?

[01:29:41] Haruka: Ja, értem, tehát mi nem dolgozunk együtt, egyidőben.

[01:29:46] Yanagisawa: Tehát akkor megosztják a feladatokat. Viszont ezt csak azért kérdezem, mert hogy  koncertművészként, számos zenekarral dolgozott együtt, mint például  a Tokio-i [01:30:00] szimfonikus és filharmonikus zenekar, a Sendai filharmonikus zenekar, új Japán filharmonia, Jamagata szimfonikus zenekar, tehát ezek  a japán része, de ott van a Francia rádió filharmonikus zenekar, az Omaha-i szimfónikus zenekar, az Örményországi állami kamara zenekar.

[01:30:27] Yanagisawa: El kellett mennie Örményországba? Vagy ők jöttek ide Európába?

[01:30:38] Haruka: Ők jöttek Franciaországba.

[01:30:40] Yanagisawa: És akkor feladtak egy ilyen, nem azt mondom, hogy hirdetés, csak feladtak egy ilyet, hogy hát akkor mi koncertmestert keresünk.

[01:30:47] Haruka: Ja, ekkor szólistaként játszottam.

[01:30:51] Yanagisawa: És az milyen volt?

[01:31:01] Haruka: Nagyon jók voltak, és nagyon élveztem. Akkor Haydent játszottam, és nagyon-nagyon jó volt.

[01:31:19] Yanagisawa: Viszont akkor én most visszatérnék akkor az alap kérdésemre, hogy akkor ön minek tartja magát? Tehát hogy hegedőművésznek, koncertmesternek?

[01:31:36] Haruka: Mondanám, én csak egy hegedűs vagyok.

Szólistaként is játszom, de koncertmester is vagyok, de leginkább egy hegedűs vagyok.

[01:31:51] Yanagisawa: Tehát akkor a szíve mélyén, akkor egy szólista hegedűs…

[01:31:56] Haruka: Hát én [01:32:00] nem csinálok kategóriát

[01:32:02] Yanagisawa: Hanem akkor szereti mindet csinálni.

[01:32:23] Yanagisawa: Viszont amit én még nagyon szeretnék kérdezni, az az, hogy a növendékei, hiszen hegedű tanár is  a Liszt Zeneművészeti Egyetemem. Milyen tanítványai vannak? Én gondolom, hogy nagyon sokféle, és hogyha erről egy kicsitmesélne.

[01:32:54] Haruka: Igen. A tanítványok között persze vannak magyarok, japánok [01:33:00] koreai, kínai, fehérorosz, francia, izraeli, román.

[01:33:18] Yanagisawa: Hogy hogyan tartja össze, mert ez egy nemzetközi közösség és gondolom mindenkinél megvan saját stílusa, annak az országnak  a jellegzetessége. Hogyan próbálja összetartani őket?

[01:33:37] Haruka: Én fontosnak tartom, hogy ők mit gondolnak, és nem kell mindenkit ugyanabba az irányba [01:34:00] küldeni, hanem mindenki más karakter, más személyisége van.

[01:34:16] Haruka: Az én tanárom is úgy csinálta, az osztályomban mindenki picit más színes, de úgy is megvannak a fontos szabályok, és stílus, vagy nem tudom. Ezeket a fontos dolgokat nagyon fontosnak tartom, de maradjon meg a személyiség.

[01:34:46] Yanagisawa: Tehát meghagyja őket szabadon, ? A saját stílusukban. A [01:35:00] nyugati komolyzenénél nagyon sok technikai tudásra van szükség.

[01:35:06] Yanagisawa: Ezek szinte az alapok, azt lehet mondani, és aztán erre rájön a kifejező eszköz, az előadás. Ez lenne a japán stílus, ahogy itt most beszéltük, hogy előbb a technika, aztán utána fejezzük ki az érzelmeinket, viszont Európában hagynak azért egy kis játékteret az érzelmeknek, és aztán majd ráépítik a technikai tudást.

[01:35:30] Yanagisawa: Például mondjuk a roma zenészeknél, cigány zenészeknél,  ők is klasszikus zenét tanulnak, és hát sok neves klasszikus zenész is van közöttük. Például náluk, hogyan lehet meghagyni ezt a szabadságot, amit az imént említett, hogy ön  próbálja [01:36:00] meghagyni nekik a saját szabadságukat, a technikai alapvetések mellett.

[01:36:07] Yanagisawa: Hogy náluk ez hogyan működik? Ők, a roma zenészek, a cigány zenészek, nekik nehéz a klasszikus zenét játszani?

[01:36:22] Haruka: De nem hiszem nehéz, vagy mindenkinek nehéz.

[01:36:26] Yanagisawa: Mindenkinek nehéz, persze. De hogy igen, talán rossz a kérdés, bocsánat. Úgy szeretném akkor, tehát azt szeretném kérdezni, mert hogy egy laikus fejében az van, hogy, a cigány zenész az már a hegedűvel születik.

[01:36:47] Yanagisawa: a komolyzene sajátosságait el kell sajátítani, ahhoz, hogy jó klasszikus zenét játsszon az ember, tehát őnekik  ezt meg kell tanulni, hogy ők mennyire tudnak eltávolodni az ő saját stílusuktól.

[01:37:28] Haruka: Nekem is van, és volt roma tanítványom, és ezt érzem, hogy nekik nagyon könnyűek a gyors részeket játszani, mert ők nem tudnak eltávolodni ettől. De nekik nagyon nehéz, [01:38:00] nehezebben megy a hagyományos stílushoz közeledni. Ami mondjuk könnyebb és klasszikasabb, ez kicsit nehezen megy, és ezt meg kell szépen, meg kell tanulni.

[01:38:33] Yanagisawa: Most ez lehet, hogy furcsa kérdés lesz. Amit  a roma, cigány zenészek előadnak, annak is nyilván van egy technikája, ott is kell egy technikai tudásnak lenni, és a klasszikus zene között, ön szerint, van tudásbeli különbség? Van szintbeli különbség? Tehát [01:39:00] megfordítom a kérdést. Például egy klasszikus zenét játszó zenész, mint például ön, elő tudna úgy adni egy darabot, ahogy mondjuk egy roma-cigány zenész előadja?

[01:39:19] Haruka: Nagyon nehéz. Ezt próbáltam, például, amikor Salazar Zigeunerweisen-t játszottam, akkor előtte mutattam egy cigány kollégámnak,

[01:39:50] Haruka: aki nagyon finom dolgokat megcsinált, de nekem nem ment az természetesen, mert [01:40:00] nekem ezt a technikát át kellett építeni. Nekem gondolkoznom kell. De ők nagyon más módon tanultak hegedülni. Amikor apjával többször játszott, együtt és úgy tanultak meg a hangszeren játszani, nem akademikusan tanultak hegedülni.

[01:40:44] Yanagisawa: Tehát ők már úgy kezdték, hogy itt van a hegedű és húzzad a vonót fiam. Azt lehet mondani, hogy automatikusan, tehát ez nem tudatosan, hanem apa [01:41:00] fiára száll az a technikai tudás. Amikor ők bekerülnek a Zeneakadémiára, és  ott akkor tanulják, úgymond ezeket az újabb, vagy hát az előírt technikákat, vannak olyan roma zenészek, akik ezt nem tudják megtanulni?

[01:41:32] Haruka: Vannak. Szerencsés kezük van.

[01:41:38] Yanagisawa: És azért nem tudják megtanulni?

[01:41:41] Haruka: Nem. Sajnos vagy szerencsére nem. Mert nekik már ez a természetes, ez a hegedülési mód. És én szerintem ez nem is baj.

[01:41:57] Yanagisawa: Tehát ez már annyira más, és ezt egyébként ki lehet hallani? Tehát egy laikus, amikor a koncertteremben ül, és hallgat egy klasszikus zenedarabot, és akkor becsukja a szemét, és nem látja azt, hogy az most roma zenész vagy sem, becsukja a szemét és hallgatja, akkor így egy laikus is kihallja azt, hogy hát ez valami más, tehát hogy mondjuk ezt egy roma zenész játssza?

[01:42:52] Haruka: Világosan is lehet hallani.

[01:43:21] Yanagisawa: De azért kérdezem, hogy a laikus, tehát aki nem igazán zenész fül, ő is kihallja? Tehát van akkora különbség? Vagy pedig ezt egy laikus nem hallja ki? Szerintem hallja. Azt én már most te akarom megkérdezni, hogy miért és hogyan, tehát hogy most gyorsabb, vagy játékosabb, vagy én nem tudom most megfelelő szót találni erre talán, mégis egy szóval, vagy hogy mi az, amiben más?[01:44:00]

[01:44:03] Haruka: Nem tudom, de ennél... Úgy érzem, a roma zenészeknek erősebb a saját stílusuk. Igen, vagy mint a saját nyelvjárás.

[01:44:21] Yanagisawa: Tehát a zenei nyelven belül is, ha van  a klasszikus zenei nyelv egy, akkor ők beszélik a klasszikus zenei nyelv kettőt is. Tehát úgy mint  az emberi nyelveknél is, akkor ezek szerint egy dialektus, értem, tehát annak egy ilyen leágazata.

[01:44:45] Yanagisawa: Azt szeretném azért itt most lassan így a beszélgetés vége felé megkérdezni, hogy ön szerint hogyan lehetne a klasszikus zenét fejleszteni, a[01:45:00] mai kor elvárásaihoz mérten, igazítani, egyáltalán fejleszthető-e a klasszikus zene, és hogy ezáltal hogyan lehetne a mai fiatalokkal megszerettetni, még jobban, hogy hallgassák, figyeljenek a klasszikus zenére.

[01:45:21] Haruka: Ez nagyon nehéz kérdés, szeretném, hogy a klasszikus zene olyan irányban fejlődjön, amely a hagyományok mélységét tiszteli, nem pedig a zenét magát.

[01:45:59] Haruka: [01:46:00] és az egyéniséget.

[01:46:01] Yanagisawa: Tehát a hagyományt azt előtérbe helyezi az egyéniséggel szemben, ha jól értem. Igen, igen. Viszont akkor, amit az imént beszéltünk, hogy  kifejezzük az érzéseinket,

[01:46:25] Yanagisawa: ott mennyire lehet egyénieskedni? Mennyire van helye annak, hogy milyen erővel fejezi ki valaki magát.

[01:46:40] Haruka: Picit úgy érzem, hogy valaki csinál nagyon különlegeset, [01:47:00] akkor mindenki figyel oda. De ez szerintem nem illik a klasszikus zenéhez,

[01:47:11] Haruka: mert én azt fontosabbnak tartom, mit akart mondani a zeneszerző, nem pedig az előadó.

[01:47:24] Yanagisawa: Értem.

[01:47:26] Haruka: Szóval például könyvből olvasás alatt sem lehet változtatni a szavakat a saját módra. Hogy lehet elmondani például melegebben? A hangszínt, vagy mást lehet, de az alapot nem lehet megváltoztatni.

[01:47:59] Yanagisawa: [01:48:00] Így van.

[01:48:02] Yanagisawa: Most egy picit visszatérek a kabukira, hogy újításként most nemrég az első olyan előadás volt, ahol ez az úgynevezett Hatsune Miku,  van ez a hologramos, kivetített ilyen, mint egy anyime figura,  lány. Ezzel a Hatsune Miku figurával együtt jelenik meg a színpadon a kabuki színész és a Hatsune Miku, megfelelően mozog a színpadon.

[01:48:44] Yanagisawa: Ez egy ilyen újítás, és a kabuki nézők is, hogy is mondjam,  az újdonság erejével hát úgymond csápolnak a nem azt akartam mondani, hogy a dühöngőben, mert azért ott le lehet ülni a kabuki színházban, de lényeg az, hogy már ez a... A közönség szempontjából is, ez már  egy változás.

[01:49:12] Yanagisawa: És mindezt azért kezdték el, azért hozták be ezt az újítást, hogy más korosztályokat is bevonzzon  a kabuki színpad, hogy ne csak mindig ugyanazok, hanem menjenek a fiatalok is. Na most ezért kérdezem azt, hogy például a klasszikus zenénél, koncerten mennyire elképzelhető az, hogy ilyen jellegű, modern, a mai világ stílusának megfelelő újításokat is bevezessenek.

[01:49:59] Haruka: [01:50:00] Igen, tényleg ez mindenki gondolja, picit más, hogy... Csinálni koncertet, de klasszikus zene koncertjegyek olyan drágák, ez is kicsit baj, mondjuk.

[01:50:22] Yanagisawa: Hát Japánban is drágák, igen. Azért Európában nem annyira drágák. Azért Japánhoz képest még mindig olcsóbak és sokkal könnyebben elérhetőek.

[01:50:39] Yanagisawa: Tehát ez lehetőséget adna arra, hogy más közönséget is meghódíthasson a klasszikus zene. Tehát én csak azért kérdezem, hogy hogy látja, lehetősége van, vagy önnek is akár vannak-e olyan gondolatai, hogy mondjuk a [01:51:00] fiataloknak, akik látsd például itt Japánban is, a délkorei zene vagy a j-pop, meg mindenféle sztárokat követnek inkább, mint hogy például a Japán klasszikus zene művészeit is figyelnék. Tehát hogy lehetne valami olyat behozni újdonságként, ami nem változtat a kottán, nem változtat, amit le kell játszani, de mégis az előadásmód, amiről beszéltünk, hogy milyen hangszínnel adja elő, és a többi, tehát hogy oda bevinni újításokat.

[01:51:39] Yanagisawa: Ezt ön mennyire tolerálja? Mennyire engedi meg?

[01:51:45] Haruka: Nem is tudom. Nem akarok gondolni, hogy [01:52:00] azért csinálok, mert több embernek akarok eladni.

[01:52:15] Haruka: Még mindig lehet egy kicsit régimódin gondolkodom, de akár például aki a mi zenekari koncertünket meg akarja hallgatni, akkor eljön. És nekik játszunk.

[01:52:35] Yanagisawa: Akkor nem a piacnak játszik, nem arra törekszik, hogy minél többen hallgassák, hanem akik érdeklődnek, azok úgy is elmennek, és azt ebben a formában akkor meg fogják hallgatni.

[01:52:58] Haruka: Bocsánat, [01:53:00] de most YouTube-on is többen próbálkoznak új, érdekes videókat csinálni, klasszikus zenével is, és fiatal generáció és olyan videókat csinálnak,

[01:53:24] Haruka: és picit más. Vagy hogy mondjam, lehet…

[01:53:57] Yanagisawa: Lehet fejleszteni.[01:54:00]

[01:54:02] Yanagisawa: Irányzatokat, kicsit új, újdonságokat belevinni. Igen, ez így van. Utolsó kérdésem. Az ön további céljai. Mit szeretne még elérni, hova szeretne menni, milyen koncerttermekben szeretne még játszani. Hát  még tényleg az élete első periódusában van még, tehát még bőven van ideje, de most így jelen pillanatban mi lenne a célja, ha hosszú távra nézünk, és mi az, ami a legközelebbi?

[01:54:47] Haruka: Szeretnek jó hegedűs lenni.

és mindig szeretnek jó hegedűs lenni, Jó felesége akarok lenni, és hát további kis cél, akkor nagyon új dolog, jó anya szeretnék lenni.

[01:55:15] Yanagisawa: Igen, mert ezt is mondjuk el, hogy azért is nagyon-nagyon köszönöm, hogy elfogadta a meghívásomat, mert hogy hamarosan megszületik  a kisbabája, és most már itt az utolsó napokban vagyunk, hogy itt izgultunk, hogy egyáltalán  fel tudjuk venni ezt a beszélgetést.

[01:55:37] Yanagisawa: Tehát, hogy így van, anyai örömök elé is néz. Azért ezt gyorsan hadd kérdezzem meg, hogy zenész lesz majd a kisbaba?

[01:55:47] Haruka: Ezt majd ő dönti el.

[01:55:51] Yanagisawa: Azt is mondta, a beszélgetés folyamán, hogy hát a férje, mostani férje, ő is  koncertmester volt, [01:56:00] tehát ő is zenész.

[01:56:01] Yanagisawa: Mennyire dolgoznak össze? Mennyire segítik egymást zenészként?

[01:56:07] Haruka: Azon igyekszünk, hogy legyünk egy csapat. És mindig sok mindenről beszélünk, házimunkát együtt csináljuk, zenélünk, munkahelyi, nem tudom, napi rend, vagy beosztás, és mindig próbáljuk, hogy segítsük egymást.

[01:56:43] Yanagisawa: Visszatérhetek  a kiinduló ponthoz, hogy rendszerekben gondolkodnak,  rendszerekben, és hogy összedolgoznak. Hát mert egyébként másképpen  nem lehet, nem működik a dolog. [01:57:00] A legeslegutolsó kérdésem, mint ahogy ezt mindig megkérdezem minden vendéktől, hogy amikor Japánra gondol, akkor milyen szín jut az eszébe?

[01:57:11] Haruka: Kicsit gondoltam, és a zöldet választottam, ami nekem a tea színe és a szülővárosom Kakegawa természetének a színe.

[01:57:34] Yanagisawa: Ez japánul, ez a wakagusa-iro lenne.  Tehát a zöld tea és a fű meg, tehát olyan érdekes ez a zöld szín, valóban.

[01:58:00] Yanagisawa: Nagyon-nagyon szépen köszönöm ezt a beszélgetést, az idejét, és még egyszer nem győzöm kihangsúlyozni azt, hogy így ebben a helyzetben, tehát amikor tényleg már percre ki van számolva, hogy mikor születik meg a baba, akkor is igent mondott, és hogy sikerült nekünk ma felvenni ezt a beszélgetést. Mikor már a hallgatók hallgatják önt, akkor már ott lesz a kezében a baba.

[01:58:32] Yanagisawa: Én nagyon-nagyon remélem, hogy örömteljes érzelmekkel fogja majd a babát. Nagyon szépen köszönöm még egyszer, és mindazt a gondolatot, amit ma most megosztott velem és a hallgatókkal a zenélésről, És nemcsak a zenélésről, hanem az életfelfogásáról. Még egyszer, nagyon-nagyon szépen [01:59:00] köszönöm.

[01:59:01] Haruka: Nagyon szépen köszönöm én is.